A pozsgások olyan szárazságtűrő növények, amelyek megvastagodott, húsos leveleikben vagy törzsükben tárolják a vizet. Az egyszerre és gyorsan felvett vizet és a benne feloldott tápanyagokat viszont hosszabb idő alatt használják fel. 

Fél-sivatagos vidékekről származnak, ahol életkörülményeik a mi mércénkkel mérve nem igazán optimálisak, ennél fogva jóval kevesebb törődést, öntözést, tápoldatozást, metszést és átültetést igényelnek, mint a cserépben nevelt növények általában.

Fajtáik lehetnek pld.: echeveriák Mexikóból, kalanchoék Madagaszkárról, Aeoniumok a Kanári szigetek-ről. Fényigényes, szárazságkedvelő és nagyrészt fagyérzékeny növények, ezért a mi éghajlatunkon cserépben tartva könnyebben lehet megfelelően nevelni és teleltetni őket. (Legtöbb fajtájuk fagymentes (4-5C), száraz, akár sötét helyen hónapokig eltartható, ha nem öntözzük őket.)

Hangsúlyos megjelenésük, formájuk és szívósságuk miatt megannyi olyan lehetőséget kínálnak az alkotni vágyó kertészkedőknek,amelyek a megszokottól némileg eltérnek.

Kaspóválasztás 

A hagyományos agyagcserepek mellett számos színű és formájú közt választhatunk. A legtöbb pozsgás sekélyen gyökerezik, ezért nem érdemes mély kaspót választani. Sokszor a leghatásosabb, ha olyat választunk, melyben visszaköszön pozsgásaink színe, formája és/vagy textúrája, vagy éppen annak teljes ellentéte. 
 

Gondozás

Fontos, hogy az ültetőközeg jó vízáteresztő és alacsony szervesanyag tartalmú legyen. Ez lehetővé teszi, hogy a túlzott mértékű csapadék következtében fellépő gombás betegségek kockázatát csökkentsük. Használjunk különböző kavics vagy üvegmulcsot, amely nemcsak kedvező a növény számára (szervetlen anyagok), hanem díszítésre is szolgál.