Az biztos, hogy idén az ősz sem kényeztetett el meleg, napsütéses napokkal. Minden kicsit később virágzott és általában gyatrábban.

Ez a Texas nyugati részéről származó zsályafajta (Kobalt zsálya) a kivételek egyike. Élénk színű, apró virágai még a felhős napokon is csodálatosan világítanak a kertben.

A kúpvirág (Rudbeckia sullivantii) viszont nem bánta a sok csapadékot, sokkal szebben és hosszabban virágzott, mint az előző években.

A későn virágzó keskenylevelű vasfű (Vernonia altissima).

Az óriás szilfium (Silphium perfoliatum). Üde talajon rendkívül hosszan virágzik.Ha csapadékos a tavasz és a nyár eleje, hatalmasra nő. (>3m)

Az egyik kedvenc balkonnövényem a Mexikó középső részéről származó "pirosvirágú hamispáfrány". Fenyőszerű levélzete egyáltalán nem szúrós, kellemes a tapintása. Mivel eredeti élőhelyén gyakorlatilag egész évben virágzik-- nincs fagy :( --  ezért ősz közepén nálunk még vígan virít. Nagyobb cserépben bokorrá fejlődik, Mexikóban nem ritkák a 2.5m-es példányok. 

Az őszi rózsának szintén kedvezett az idei év. Az üde talajt részesíti előnyben és sajnos felkopaszodik, ha sokáig nem esik az eső (kopasz gerebcsin!) A virágai élénk színét azonban októberben különösen imádom.

A mexikói lobélia, noha Arizona száraz déli részén honos, imádja a csapadékot és üde talajon különösen gyorsan fejlődik...és terjed. Hosszúkás, keskeny levélzete is igen mutatós. Az enyhébb teleket nálunk is könnyedén átvészeli és gyökérről késő tavasszal kihajt.

És végül a  kaliforniai bohócvirág utolsó virága a szezonban. Levelei ragadósak és a virágok formája sokakat egy vigyorgó majom képére emlékeztet..Hát nem is tudom.