A zsályafajták gyakorlatilag minden kontinensen megtalálhatók. Illatos levélzetük, színpompás és hosszan díszítő virágzatuk miatt, különösen az utóbbi évtizedben igen népszerűvé váltak. Egy részük jó fagytűrő tulajdonsággal rendelkezik és ezért a mi éghajlatunkon is jól nevelhető.

Sok kertészkedő számára talán meglepő, de a tengerentúlon honos színpompás virágú zsályafajták egy része takarással nálunk is szépen áttelel. Fontos, hogy ezeket a növényeket jó vízáteresztő talajba ültessük és télre vastagon takarjuk. Ha kötött a talajunk, akkor az ültetőgödör földjéhez mindig keverjünk, akár 50%-ban rostált sódert vagy aprószemű kavicsot.

A brazil kék zsálya >> Argentínában és Braziliában honos. Legszebben napos fekvésben, tápanyagban gazdag és üde talajon fejlődik. Jól tűri azonban az árnyékos fekvést és a szárazabb talajt is. Nyár elejére termetes, 90x90cm-es bokros évelővé fejlődik. Illatos, enyhén bonyhos levélzete zöldcitrom színű. Júliustól, kb. 30cm hosszú szárakon jelennek meg élénkkék virágai, melyeket fekete színű fellevélkéi tesznek még különlegesebbé. Virágzása rendkívül hosszan, egészen a fagyokig tart. Színpompás virágai ráadásul ehetők.

A  Mexikó északi részén elterülő Sierra Madre hegységben honos fáklya lobélia >>  rendkívül alkalmazkodó növény. Tőről lassan terjed és néhány év alatt méretes, bokros évelővé fejlődik. 60-80cm magas, vöröses színű, felfelé álló szárain helyezkednek el keskeny, hosszúkás levelei. A levelek fényesek, szélei enyhén fogazottak és igen egzotikus külsőt kölcsönöznek a növénynek. Virágai aprók, tölcsér formájúak és júniustól díszítenek. Színük kívül narancspiros, míg a torok sárga színű. 

És még egy csodálatos zsályafajta...

A mexikói kétszínű zsálya >> az őszi kertet díszíti különleges színű és bársonyos tapintású virágzatával. Levelei formája és színe az orvosi zsályáéra hasonlít, de mérete annál nagyobb. Robusztus, nagyra növő zsályafajta. Virágait szeptembertől hozza. A virágszirmok fehérek, míg a fellevélkék lilák. Ez olyan hatást kelt, mintha kétszínű virágai lennének. A nyár végére szárai hatalmasra nőnek, ezért érdemes júliusban a felére visszavágni. Így formája virágzás idején is tömött marad. Ha enyhe az ősz, akkor akár november közepéig is virágzik. 

KÖVETKEZŐ BLOGBEJEGYZÉSÜNK: 2012.02.17. 08:00