Néhány hete kezdenek megjelenni a késői virágzású díszfüvek kalászai. Később az ősz előrehaladtával a díszfűfélék majd egyre fontosabb szerephez jutnak a kertben.

A "nagy kékszárú" (andropogon gerardii) 200 éve még az amerikai préri legmeghatározóbb magas fűféléje volt. 

De  még túl korai búcsút mondani az élénk színeknek. Az új-mexikói kolibrivirág >> színes virágai az ősz közepéig vonzzák a "magyar kolibrit", a kacsafarkú szendert. Finom levélzete rendkívül illatos.  

A trombitafolyondár narancspiros virágai folyamatosan nyílnak, amíg tart a nyári meleg idő.

Az arizonai fukszia >>  intenzívebben hozza élénkszínű virágait az ősz közeledtével.

A kínai selyemmirtusz >> lila virágözöne sem lankad, amíg meleg az idő.

Az új-mexikói szivarcserje >> fűzszerű levélzete a legnagyobb forróságban és szárazságban is élénkzöld.

És a  rózsaszín-lilás tölcséres virágai...

Egy yukka örökzöld, lándzsás levelei, melyet szépen egészítenek ki az apró, kék zsályavirágok. 

Itt nincs is szükség kerti világításra...

A fél-cserjés "mexikói petúnia" keskeny, fűzszerű levélzete és halványlila virágai.  

A mexikói óriás zsálya >> virágai ősszel a legélénkebbek. Nyáron, különösen nagy forróságban, a virágok színe némileg fakóbb.