Míg sok virágos növény szenved, amikor a hőmérő higanyszála 30 celsius fok fölé emelkedik és reggeltől estig tűz a nap, addig más növények éppen nagy melegben és erős napsütésben fejlődnek és virágoznak szépen.

Az ilyen növények levelei általában aprók vagy keskenyek, azért, hogy minél kevesebb nedvességet párologtassanak. Leveleik gyakran szőrősek, felületük esetleg viaszos és színük ezüstös, szürkés vagy kékes-zöld. Így képesek arra, hogy a tűző nap sugarait megtörjék és visszaverjék.

A tolldísz cserje >> ágai fehéres színűek, sokágú levelei pedig aprók.

A kobalt zsálya >> levélzete fűszerű, vékony.

Az új-mexikói kolibrivirág >> tűvékony levélzete szürkés-zöld.

A pillangócserje >> levélzete akácszerű és kékes-zöld árnyalatú.

Az új-mexikói szivarfa >> levélzete keskeny és hosszúkás. Alakja nagyban eltér a vele rokon "közönséges szivarfa" hatalmas leveleitől.

A "cserjés gamandor" levélzete kékes-zöld és ezüstös színű.

A skarlát hibiszkusz >> levélzete vékony és juharszerű. Különbözik a nálunk is elterjedt nagyobb levelű mocsári hibiszkuszétól.

A mexikói azúr zsálya >> levélzete apró és ezüstös színű.

A cserjés macskahere levelei vastagok, húsosak, felül zöldek, alul pedig ezüstösek.

És végül a "fáklya lobélia" keskeny, hosszúkás, fűzszerű levelei.