A tavasz közepétől néhány hétig még újult erővel gazoljuk virágágyásainkat, de aztán sokunknál a lelkesedés gyorsan alábbhagy. De hogyan csökkenthetnénk a gazolással töltött időt és gyönyörködhetnénk csak a kertben?  

Ne keltsük fel az alvó oroszlánt! - Az évelő gaznövényeket gyökerestül távolítsuk el! Lehetőleg úgy, hogy ne lazítsunk fel nagyobb területet, mint ami szükséges. A talaj megszámlálhatatlan szunnyadó gaznövény magot rejt. Bármilyen talajlazítást követően ezer meg ezer mag próbál fényhez jutni és kicsírázni. A megbolygatott részeket mindig ajánlott valamivel mulcsolni vagy beültetni.

Mulcsoljunk, mulcsoljunk, mulcsoljunk! - Ha takarjuk a talajt a  virágágyásban, akkor a szunnyadó gazmagok NEM JUTNAK FÉNYHEZ. Nem kell feltétlenül drága mulcsanyagban gondolkoznunk. Használhatunk pld.: néhány lapnyi fekete-fehér újságpapírt, amit kb. 4-5cm vastagon falevélkomposzttal takarunk. 

Húzzuk a gazt kézzel, eső után és kapáljunk, amikor szárazság van! - A kiadós eső átáztatta földből könnyű kihúzni a gazt. Ha viszont száraz a talaj, akkor hatásosabb egy kapa. Néhány vágás kevéssel a talajszint alatt és a száraz, napsütötte talajon hamar kivérzik a szívósabbja is.

Távolítsuk el a gyomnövényekről a virágfejeket mielőtt a magok beérnek! - Ha nem tudunk néhány szívósabb fajtát eltávolítani, akkor legalább ne hagyjuk, hogy felmagozzanak! Így az egynyáriaknál nyerünk néhány hetet, amíg újra virágoznak. Az évelő gaznövényeket pedig némileg "legyengíti", ha újra virágokat kell hozniuk; így például kevésbé terjednek.                                                                                   

Ültessük a növényeket a virágágyásban egész közel egymáshoz! - Ha szorosan ültetünk, akkor a gazpalánták  nem kapnak elég fényt a növekedéshez és dísznövényeink szépen elnyomják őket.

Csak a dísznövényeinket öntözzük, a gaznövényeket ne! - Lehetőség szerint célirányosan öntözzünk; kézzel vagy csepegtető rendszerrel. Felejtsük el a különféle szórófejes öntöző rendszereket!  

TOVÁBBIAKBAN:

Kúszó bugatölcsér, Zuluk és a

fáklyaliliom, tüskés medveköröm,

tarka levelű növények és forrósodik

a levegő …

A kúszó bugatölcsér narancspiros, tátikaszerű virágai nyár elejétől jelennek meg a hosszú szárak végein. Az apró, szívalakú levelekkel díszített, gyakran kétméteres szárak, némi támasztékot igényelnek, pld.: házfal, kerítés, kisebb méretű cserjés növény...

Hazájukat védelmező Zulu harcosok...

És szintén arról a földről származó, de náluk sokkal békésebb  fáklyaliliom feltörő lándzsahegyei.

Egy velencei palota homlokzatát díszítő faragott levélminta.

És a  növény, melyet mintázva az  Ókortól kezdődően oly sok kőfaragást díszítettek.

A tüskés medveköröm levélzete és virágzata is különleges. Jól tűri a száraz, árnyékos fekvést.

A tarka levelű nádtippan (Calamagrostis x acutiflora 'overdam') ezüstös kalászai lengedeznek az esti szellőben. Igen hálás díszfűfajta. Levelei korán kihajtanak és virágzata is hamar, már június elejétől díszíti a kertet. Formáját szépen megtartja, akár a tél végéig is!

Csíkos levelű yukka a lemenő nap fényében...

Június közepétől tovább forrósodik a hangulat...

  KÖVETKEZŐ BLOGBEJEGYZÉSÜNK: 2011.06.24. 08:00